L'Estaca [Hungarian translation]

Az öreg Sziszet velem beszélt

korán ülve a házkapunál

mialatt a napra várakoztunk

s a kocsikat erre menni láttunk.

Sziszet, nem látod-e a karót

melyhez mindenki kötve van?

Ha nem tudunk megszabadulni

nem járhatunk, nem járhatunk.

Mindnyájan húzzunk és lehull,

sokáig nem bírhatja a terhet.

Ez bizony, hull le, hull le, hull le,

már rothadt és romlott a fa.

Ha én erősen húzok erről

és te erősen húzol arról,

ez bizony, hull le, hull le, hull le

és végre megszabadulunk.

De, Sziszet, sok idő már elmúlt

s a bőr a kezemről már lejött,

érzem, hogy erőm fogytán van,

a karó nagyobbodik, elnehezül.

Jól tudom, hogy rothadó,

de, Sziszet, sokat, sokat nyom.

Érzem, hogy erőm hanyatlik,

ismét énekeld el nekem dalodat.

Mindnyájan húzzunk és lehull,

sokáig nem bírhatja a terhet.

Ez bizony, hull le, hull le, hull le,

már rothadt és romlott a fa.

Ha én erősen húzok erről

és te erősen húzol arról,

ez bizony, hull le, hull le, hull le

és végre megszabadulunk.

Az öreg Sziszet nem beszél többé,

elvitte egy rossz szél

ő tudja hová a szél elvitte

s én még vagyok a házkapunál.

S ha mennek erre új fiatalok

fennhangon újra eléneklem

Sziszet utolsó dalát,

az utolsót, melyt tanított.

Mindnyájan húzzunk és lehull,

sokáig nem bírhatja a terhet.

Ez bizony, hull le, hull le, hull le,

már rothadt és romlott a fa.

Ha én erősen húzok erről

és te erősen húzol arról,

ez bizony, hull le, hull le, hull le

és végre megszabadulunk.

• Artist:Lluís Llach
• Album:Les seves primeres cançons (1968)