Ils sont tombés [Hungarian translation]

Elesettek anélkül, hogy igazán tudták volna, miért ...

Férfiak, nők és gyermekek, akik csak élni akartak.

Nehéz mozdulatokkal, mint részeg férfiak, végül eldőltek.

Megcsonkítva, félig lemészárolva, szemeik ​​nyitva vannak a félelemtől.

Elestek, amikor Istenüket hívták, templomuk kapujában, küszöbén.

Sivatagi csordákban, tántorogva a kohorszban menekülve.

A szomjúság, az éhség, az acélvas, vagy a tűz álmaikat is legyőzi.

Szerényen, csendesen elestek, tízezrek, milliók anélkül, hogy Európa vagy a világ megmozdulna értük. Senki sem emelte fel a hangját az eufórikus világban, miközben egy nép a vérében tanyázott. Európa felhangosította a jazz-zenéjét, a trombiták is sírtak de, elnyomták a gyermekek kiáltásait.

Egy pillanatra apró piros virágok lesznek, homokszél jön, majd feledés borítja. Elestek, nyitott szemük tele volt napfénnyel, mint egy madár, akit egy golyó repülés közben összetör. Meghalni bárhol és nyom nélkül.

Figyelmen kívül hagyva az első messze támadást, bizakodva, hogy ez róluk, anyákól nem szólhat, utolsó álmukban is hittek, hogy gyermekeik folytathassák gyermekkorukat. Az, hogy egy napon a remény földjeit tapossák, azokban az országokban, akik kinyújtott kézzel állnak az emberek elé.

Azok közé tartozom, akik sír nélkül alszanak. Aki úgy döntött, hogy meghal anélkül, hogy lemondana hitéről, aki soha nem hajtotta le a fejét a sértés alatt. Ki mindent túlél, megalázva, letiporva de, nem panaszkodik.

Elestek, hogy belépjenek a végtelen éjszakába, örök idők, bátorságuk végén.

A halál életkoruk megkérdezése nélkül is érte őket, mivel ők voltak a hibásak, mert Azeri-örmény gyerekek voltak, mert odaszülettek.

• Artist:Charles Aznavour