The Last Unicorn [Hungarian translation]

Csókolózunk majd, mert így kell kezdeni

Ölelkezünk, hogy melegedjünk egy kicsit

Én rá gondolok, te pedig őrá

Aztán majd beszélgetünk, hogy távol tartsuk a csendet

És nevetünk, mert túl közel állunk a síráshoz

Csupán magányosak vagyunk, tudod, azért vagyunk itt.

Mert nem olyan az ízed, mint kellene,

és nem illesz úgy a karomba, mint ő.

A sötétben fekve egyértelmű:

mindketten elvesztünk,

És senki sem fog ránk találni.

Felébredünk majd, egymás mancsaiban

És te eltakarod a bikinivonalad, mintha még nem láttam volna

Majd elbúcsúzunk, aztán nem mondunk semmi többet soha.

Mert a szívek nem vesznek szerelmet, és nem is árulnak,

és nincs is szerelem ebben a hotelben.

Bár hazafelé tartunk, pontosan tudjuk:

Mindketten elvesztünk,

És senki sem fog ránk találni.

Ő volt az én iránytűm,

a te térképed meg ő,

Túl messze jutottunk már, nincs visszaút.

Ülünk majd az egyszemélyes ágyon,

Szívünkben semmi, gondolataink között könnyek

Mert tudjuk, az utolsó egyszarvú halott.

• Artist:Passenger (UK)