D’improvviso [Hungarian translation]

Délutánok lent az udvaron

a mozdulatlan napsütéssel és a korláttal

Emlékszem még a hidegre, a rózsás orcádra, a pulcsimra

Eljátszottuk, hogy nagyok vagyunk

De sosem annyira nagyok mint az álmaink.

Csak még egy cigaretta, és itt vár egy vonat ami nem indul.

Százezer élettel ezelőtt elválaszthatatlanok, hol vagy most, mit csinálsz?

Hirtelen eszembe jutottál, hirtelen eszembe...

Hogy érezni akarlak akár csak egy pillanatra, magamhoz akarlak ölelni, ahogy azt régen is tettem

mindig, nézni szeretnélek anélkül, hogy bármit is mondanék, mindent magam mögött hagyva aminek nincs értelme.

Még akkor is, ha itt végülis nem olyan rossz, és még csak nem is Karácsony van, téged akarlak

érezni akár csak egy pillanatra is, érteni, hogy ez neked is fontos.

Pontosan úgy mint az emlékművek, elhagyatottak, egyedül egy téren.

Az élet pora ami eltakar minden szépséget.

Százezer élet óta elválaszthatatlanok, hol vagy most, mit csinálsz?

Hirtelen eszembe jutottál, hirtelen eszembe...

Hogy érezni akarlak akár csak egy pillanatra, magamhoz akarlak ölelni, ahogy azt régen is tettem

mindig, nézni szeretnélek anélkül, hogy bármit is mondanék, mindent magam mögött hagyva aminek nincs értelme.

Még akkor is, ha itt végülis nem olyan rossz, és még csak nem is Karácsony van, téged akarlak

érezni akár csak egy pillanatra is, érteni hogy....

Miközben az évek telnek, mint egy soha véget nem érő tánc, velem vagy, te velem vagy.

Hogy érezni akarlak akár csak egy pillanatra, magamhoz akarlak ölelni, ahogy azt régen is tettem

mindig, nézni szeretnélek anélkül, hogy bármit is mondanék, mindent magam mögött hagyva aminek nincs értelme.

Még akkor is, ha itt végülis nem olyan rossz, és még csak nem is Karácsony van, téged akarlak

érezni akár csak egy pillanatra is, érteni, hogy ez neked is fontos...

neked is fontos,

neked is fontos.

• Artist:Lorenzo Fragola
• Album:Zero Gravity