Unbreakable [Hungarian translation]

Ilyenkor azt kívánom, bárcsak sosem léteztem volna,

Senki sem akarja meghallani,

Ahogy segítségért kiáltok.

Ilyenkor azt kívánom, bárcsak el tudnám engedni,

És kinyitnék egy ablakot,

Felszabadítva önmagam.

De aztán ott vagy te,

Fölöttem állsz,

Próbálsz hülyét csinálni belőlem,

Próbálod a legjobbat kihozni belőlem,

Ó, aztán ott vagy te,

Próbálsz kizárni,

Próbálsz belémrúgni, mikor lenn vagyok,

De most ez sem fog megállítani, nem!

Milyen érzés tudni, hogy engem egyáltalán nem érdekel?

Szavaid egyáltalán nem jelentenek nekem semmit.

Én a felemelkedést választom,

Te a bukást.

Milyen érzés tudni, hogy képes vagyok rá?

Többre, mint amit te valaha is tudnál?

Ne mondd nekem, hogy nem vagyok elég jó!

Ne küldj a padlóra,

Úgyis felemelkedek,

És neked már véged.

Tüzet adtál nekem,

Minden alkalommal, mikor eljöttél.

Lábaim stabilan a földön,

És nem fogsz tudni leverni!

Többé nem, nem, nem, nem, nem, nem,

Most már összetörhetetlen vagyok!

Nem, nem, nem, nem, nem, nem,

Most már összetörhetetlen vagyok!

Ilyenkor

Felszedem a darabkákat,

Okot teremtek, hogy ne beszéljek lelkemről,

Ilyenkor

Inkább nem beszélek senkivel,

Csak el akarok menni, és saját magam talpra állni.

De aztán ott vagy te,

Fölöttem állsz,

Próbálsz hülyét csinálni belőlem,

Próbálod a legjobbat kihozni belőlem,

Ó, aztán ott vagy te,

Próbálsz kizárni,

Próbálsz belémrúgni, mikor lenn vagyok,

De most ez sem fog megállítani, nem!

Milyen érzés tudni, hogy engem egyáltalán nem érdekel?

Szavaid egyáltalán nem jelentenek nekem semmit.

Én a felemelkedést választom, te a bukást.

Milyen érzés tudni, hogy képes vagyok rá?

Többre, mint amit te valaha is tudnál?

Ne mondd nekem, hogy nem vagyok elég jó!

Ne küldj a padlóra,

Úgyis felemelkedek,

És neked már véged.

Tüzet adtál nekem,

Minden alkalommal, mikor eljöttél.

Lábaim stabilan a földön,

És nem fogsz tudni leverni!

Többé nem, nem, nem, nem, nem, nem,

Most már összetörhetetlen vagyok!

Nem, nem, nem, nem, nem, nem,

Most már összetörhetetlen vagyok!

Igen, emlékszem, hogy gyerekkoromban csúfoltak,

Mert a hely, ahol éltünk,

Nem volt egyszerű,

Higyj nekem!

De ez még nem tünteti fel jobb színben a dolgokat, amiket tettünk,

Nem tudom elfogadni azt, mit régebben sem tudtam.

Olyan sok könnyet hullattam, hogy depressziós lettem,

De ha megváltoztam, akkor sem kaptam jobbat,

Minden ugyanolyan maradt, éreztem az elutasítást,

Mint mikor valakit levernek egy jól irányzott ütéssel,

Vajon ez mindig újra és újra megtörténik, mint a jojó?

Bűrcsak megállíthatnám az időt, mint egy fényképen,

De mi erősen állunk, talpon maradunk.

Ne mondd nekem, hogy nem vagyok elég jó!

Ne küldj a padlóra,

Úgyis felemelkedek,

És neked már véged.

Tüzet adtál nekem,

Minden alkalommal, mikor eljöttél.

Lábaim stabilan a földön,

És nem fogsz tudni leverni!

Többé nem, nem, nem, nem, nem, nem,

Most már összetörhetetlen vagyok!

Nem, nem, nem, nem, nem, nem,

Most már összetörhetetlen vagyok!

• Artist:Faydee
• Album:Unbreakable EP