Unutulacak Dünler [Hungarian translation]

Kiszáradt a torkom

Ők ott várnak az útkereszteződésnél

Ha egy nap majd engem kérdeznének, te csak hallgass

A kezed véres haver ezektől a rács ajtóktól

Mi ez a vágyódás? És ha a bűnözés a természetnek a része?

A szegény embereknek sem kegyelmeznek

Kezedben egy hangszerrel ( lant )

A szemeidben ott a könny amely folyton várt.

A válladon ott a gyász

Eljön majd a mérlegelés napja , és majd ezek az emberek fognak rúgni

Mi vagyunk a tanúi ennek a káosznak

A legelejétől előadjuk

A hangomból észre veszem, hogy már öregedtem

Vagy, talán attól, hogy minden dalszöveget amit írtam búcsúzásnak szántam

A csúnya gyönyörök és a szerelmem amit neked adtam, foszlányok maradnak

és ez egyedül marad

És ha majd nem hallasz több emberről akiket a tüzed megégetett

Na akkor majd, hogyan leszünk barátok?

Egy maroknyi tartozás marad ránk

És majd a parkokban rózsák nyílnak a bizakodástól

Feledésbe merülő tegnapok

Még meg nem élt napok vannak

Vannak ilyen napok

Hidd el

Hazug, ártalmas élet

Ne mond ezt és ne menj el

Mindig a szégyened ????????? maradtunk

Hittünk a tapsnak

Olyan fárasztó és olyan rossz reggelekre ébredtünk

Van egy rejtve őrzött álmom a szemeidbe

Már nincs olyan aki elmenjen, de olyan sincs aki várjon holnaptól

Plusz, folyton elmondtam , tudod?

Azt mondtam hogy ennek nincs nyelve

Senkije sincs ennek

Egy vidám álma sincs ennek

Azt mondta, hogy ejtsd le a vállad

Se költemény se dal

Nincs, de történt valami

Így nem, hát megoldást kell találni

Mi megannyi álmatlan éjszakákon át, megosztottuk a helyet

Gondolj azokra az emberekre akik szenvedtek és a szemüket törölték/a könnyektől/

Darabokra törött álmok

Feledésbe merülő tegnapok

Még meg nem élt napok vannak

Vannak ilyen napok

Hidd el

Hazug, ártalmas élet

Ne mond ezt és ne menj el

Mindig a szégyened ????????? maradtunk

Hittünk a tapsnak

Olyan fárasztó és olyan rossz reggelekre ébredtünk

Van egy rejtve őrzött álmom a szemeidbe

Már nincs olyan aki elmenjen, de olyan sincs aki várjon holnaptól

A jelenlévő rendszert is bele számítva, milyen szerelem

Nem minden volt hamis ez ami vigasztal

Mi az ami hátra maradt

Van egy elképzelt életem és félelmeim amiket szégyenlek

Miközben a szívemet adtam

Egy nemzet ért meg engem

Az álmatlanság már nálad van

Ők a becsületüket tisztítják

Ha megéheznél a fosztogatás már lázadásnak tekinthető

Egy anyai búcsú határozza meg igazán az elválás érzését

Nyerni mocskos dolog veszítsünk inkább, hogy továbbra is emberek maradjunk

Képzelj el egy hatalmas terített asztalt a lakónegyed közepén

Pont a világ közepén

A nap nagyít rajtunk később

Hazugságok mögött maradnak a polgári álmaid

Mennyi hatalmad maradt a jó dalszerzők között

Én neked ezeket a virágokat a temetőből loptam

Sok egyedül lévő tiszteletre méltó ember mellé feküdtem

Az égbolt nagyon csillagos

Feledésbe merülő tegnapok

Még meg nem élt napok vannak

Vannak ilyen napok

Hidd el

Hazug, ártalmas élet

Ne mond ezt és ne menj el

Mindig a szégyened ????????? maradtunk

Hittünk a tapsnak

Olyan fárasztó és olyan rossz reggelekre ébredtünk

Van egy rejtve őrzött álmom a szemeidbe

Már nincs olyan aki elmenjen, de olyan sincs aki várjon holnaptól

• Artist:Gazapizm
• Album:Hiza